A következő megállapítások az Európai Bizottság összefoglalóját tartalmazzák, külön kiemelve az én személyes véleményemet és magyarázataimat a magyar adórendszer ismeretében:
A vagyonadózás szerepe és dilemmái
A vagyonadózás nem egyetlen eszközt jelent, hanem több különböző adótípus összességét. Ide tartozik a klasszikus értelemben vett nettó vagyonadó[1], a tőkenyereségek adóztatása[2], az öröklési és ajándékozási adók, valamint az úgynevezett exit adók, amelyek a vagyon külföldre vitelét hivatottak megadóztatni.
Az adóztatási vita régóta két fő szempont körül forog: az igazságosság és a hatékonyság kérdése körül. Egyfelől a vagyonadózás alkalmas lehet arra, hogy csökkentse a társadalmi különbségeket és növelje az állami bevételeket. Másfelől viszont gyakran felmerül az aggodalom, hogy ezek az adók visszafogják a beruházásokat, a megtakarítást vagy akár a vállalkozási kedvet.
Az Európai Bizottság számára készült friss tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy ez az ellentét a gyakorlatban kevésbé éles, mint ahogyan azt a közbeszéd sugallja. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a vagyonadózás gazdasági hatásai jellemzően mérsékeltek.
Miért hoznak kevés bevételt a vagyonadók?
Az egyik legmeglepőbb eredmény, hogy a legtöbb uniós tagállamban a vagyonhoz kapcsolódó adók nem generálnak jelentős költségvetési bevételeket. Ez első ránézésre ellentmondásos, hiszen a magánvagyon volumene folyamatosan növekszik.
A magyarázat elsősorban az adórendszerek kialakításában keresendő. Számos országban magas adómentes küszöböket alkalmaznak, széles körű mentességeket biztosítanak bizonyos vagyonelemekre (például családi vállalkozásokra vagy lakóingatlanokra). Ezek az intézkedések gyakran politikai vagy gazdasági megfontolásokból születnek, de összességében jelentősen csökkentik az adók hatékonyságát és progresszivitását.
Az adók megfelelő kialakítása a kulcs
A tanulmány egyik központi üzenete, hogy nem maga az adótípus a meghatározó, hanem annak konkrét kialakítása. A sikeres rendszerek közös jellemzője, hogy viszonylag egyszerűek, széles adóalapra épülnek, és elsősorban a legnagyobb vagyonnal rendelkező rétegeket célozzák.
Több európai országban már volt vagyonadó, azonban megszüntették – például Németországban vagy Svédországban. Érdemes megvizsgálni, hogy ennek mi volt az oka:
· túl sok kivétel volt a törvényben, így sokan kibújtak alóla,
· nem volt egyértelmű, hogyan kell értékelni a vagyont
· és az állam nem tudta jól ellenőrizni
Emiatt az emberek igazságtalannak érezték, és egyre kevésbé támogatták, végül megszüntették.
Svájcban van vagyonadó és a példája jól mutatja, hogy egy megfelelően működő rendszerben a stabil intézményi háttér, az átlátható szabályok és a hatékony végrehajtás kulcsfontosságú. Azokban az országokban, ahol megszüntették a vagyonadót, a probléma nem maga az adónem volt, hanem annak átláthatatlan működése. Az új magyar pénzügyminiszter Kármán András ezt a svájci típusú adót említette meg az egyik interjújában, hogy ezt szeretné bevezetni Magyarországon. Viszonylag alacsony adókulcsok lennének, kb. 0,05% – 1% körül, néhol kicsit több, Svájcban 1 millió CHF (~400 millió Ft) vagyon után évente pár százezertől – pár millió forint nagyságrendig kell fizetni, ez nem „büntetőadó”, inkább egy folyamatos kisebb teher.
Az adóelkerülés és az adminisztráció kihívásai
A vagyonadózás egyik legnagyobb kihívása az adóelkerülés. A nagy vagyonnal rendelkezőknek több lehetőségük van optimalizálni az adóterheket: átszervezhetik portfóliójukat, kihasználhatják a jogi kiskapukat, más országokba helyezhetik át vagyonukat.
A tanulmány szerint azonban ezek a problémák nem teszik lehetetlenné a hatékony vagyonadózást. A kulcs a megfelelő intézményi háttérben rejlik: a vagyonnyilvántartások fejlesztése, a harmadik felektől -országoktól- származó adatszolgáltatás, a digitalizáció és a nemzetközi információcsere mind jelentősen javíthatják az adóbeszedés hatékonyságát.
Az egyes adótípusok szerepe
A különböző vagyonhoz kapcsolódó adók eltérő szerepet töltenek be a rendszerben. A nettó vagyonadó viszonylag ritka Európában, és elsősorban ott működik jól, ahol csak a leggazdagabb rétegeket célozza, és megfelelő adminisztratív kapacitás áll mögötte.
Ezzel szemben a realizált tőkenyereségek adója minden tagállamban jelen van, és a rendszer egyik alapköve. Ugyanakkor jelentős problémát okoz, hogy a nem realizált nyereségek – amelyek különösen a leggazdagabbaknál koncentrálódnak – gyakran adózatlanok maradnak.
A tanulmány szerint öröklési és ajándékozási adók különösen fontosak az esélyegyenlőség szempontjából, mivel közvetlenül az intergenerációs vagyonátadásra irányulnak. A tanulmány rámutat, hogy ezek jelentős potenciállal rendelkeznek, különösen a közelgő „nagy vagyonátadás” időszakában, amikor az idősebb generációk jelentős vagyont hagynak örökül. Svájccal ellentétben Nagy-Britanniában nincs vagyonadó, de magas az öröklési adó. Magyarországon nincsen vagyonadó, egyenesági hozzátartozók ajándékozása is ingyenes és öröklési illeték is csak kevés esetben merül fel.
Az exit adók pedig elsősorban védelmi szerepet töltenek be: céljuk, hogy megakadályozzák a felhalmozott nyereségek adóztatásának elkerülését a lakóhely megváltoztatásával.
A vagyonadó bevezetésének főbb akadályai: technika, jog, politika
A vagyonadózás előtt álló kihívások több szinten jelentkeznek. Technikai szempontból komoly nehézséget jelent a különböző vagyonelemek értékelése, különösen a nem jegyzett vállalatok vagy egyedi eszközök esetében.
Jogi szempontból a vagyonadók gyakran ütköznek alkotmányos korlátokba, például az egyenlő bánásmód vagy a tulajdonvédelem elvébe. Az Európai Unión belül az exit adóknak a szabad mozgás elvével is összhangban kell lenniük.
A vagyonadózás politikailag érzékeny kérdés, sok politikus nem meri bevezetni vagy, ha bevezetik gyorsan visszavonják. Nem feltétlen azért, mert rossz, hanem mert nincs társadalmi támogatása.
Merre tovább?
A tanulmány végkövetkeztetése nem az, hogy minden országnak be kellene vezetnie egy átfogó vagyonadót. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy jelentős tér van a meglévő rendszerek javítására.
A TANULMÁNY SZERINT a leghatékonyabb megközelítés valószínűleg egy kiegyensúlyozott rendszer, amely:
- erős tőkejövedelem- és tőkenyereség-adóztatásra épül, hatékony öröklési adóval egészül ki,
- és szükség esetén célzott vagyonadóval terheli a legnagyobb vagyonnal rendelkezőket.
Ehhez erős intézményi háttér, átlátható szabályozás és megfelelő nemzetközi együttműködés áll mögötte.
A tanulmány összegzése
A vagyonadózás kérdése komplex probléma, kevés politikai rendszer meri bevezetni, mert nincs nagy társadalmi támogatottsága az országok helyzetét előremozdító gazdasági szektorok körében.
A legfontosabb tanulság talán az, hogy a rosszul megtervezett rendszerek valóban kudarcot vallanak – de ez nem az eszköz, hanem a megvalósítás hibája. Jól kialakított szabályokkal, erős adminisztrációval és átgondolt politikai kommunikációval a vagyonadózás érdemi szerepet játszhat az igazságosabb és fenntarthatóbb gazdasági rendszer kialakításában Európában.
Magánvéleményem a vagyonadóról
A 0,5-1%-os nettó vagyonadó bevezetése valóban megvalósítható, de nincsen mögötte olyan intézményi háttér, amely ezt biztosítani tudná Magyarországon.
1. INGATLANOK adóztatása. Ki határozhatja meg itthon, hogy kinek mennyit ér az ingatlana? Jelenleg kérhető önkormányzati értékbecslés azaz az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője által kiállított adó- és értékbizonyítvány. Ennek a valóságalapja megkérdőjelezhető, hiszen a valóságban egy önkormányzati dolgozó próbálja meghatározni, gyakran a felek elmondása alapján, hogy mi legyen az értékbizonyítványon. Létezik a Nemzeti Adó- és Vámhivatal általi értékmeghatározás, ami jóval szakmaibb, itt összehasonlítják egy adatbázisból a környező eladott ingatlanok árait és egy átlagárral számolnak. Ez az értékmegállapítás akkor szokott előfordulni, ha adásvétel esetén túl alacsony árat tűntetnek fel, és a NAV saját hatáskörben állapítja meg az ingatlan értékét és az illetéket. Tehát az ingatlanok esetében nincsen egységes rendszer, amely megállapítaná az ingatlanok értékét, nincsen mihez viszonyítani a vagyonadót.
2. Pénzügyi eszközök adóztatása: bankszámla, részvények, állampapír, befektetési alapok
kripto. Ezek jól nyilvántartottak, de könnyen külföldre mozgathatóak, amennyiben a feltételezhetően már leadózott pénzügyi eszközöket akarnák megadóztatni.
3. A cégérték vagy egy üzletrész tényleges értéke még bonyolultabb és meghatározhatatlanabb ma Magyarországon.
4. A luxuscikket adóztatása, mint ahogy az a kampány során elhangzott (jacht, helikopter) valóban jól hangzik, ám a valós adóbevétel itt elenyésző.
5. Korábban többször próbálták bevezetni az örökési illeték szélesebb körben való alkalmazását, ami politikai öngyilkosságnak bizonyult, ugyan így gondolom az egyenesági hozzátartozók ajándékozási illetékének eltörlését is.
a tanulmány teljes szövege itt olvasható
[1] nettó vagyon egy ember teljes vagyona: pl. 100 milliós ingatlan + 50 millió magánvagyon - 20 millió hitel = 130 000 millió
[2] realizált tőkenyereség : pl. mennyi nyereség lett egy befektetésen, nem realizált: az eszköz értéke nő, de nem kerül eladásra