Az Art. 43. § (1) bekezdése alapján adóhatóság az adózó adókötelezettségét és költségvetési támogatási igényét, valamint az arra teljesített befizetést és kiutalást az adózó adószámláján tartja nyilván. Az adózó kötelezettségeit a bevallás, az adóhatóság vagy más hatóság határozata, a befizetéseket és a kiutalásokat a pénzintézet, illetve a posta bizonylatai alapján kell nyilvántartani.
A befizetett összegek adózó adófolyószámláján úgy néztek ki, mint ha az egyes adónemeken túlfizetései lettek volna. Ezért a NAV álláspontjának ellentmond az Art. 170. §-a, miszerint az eredeti esedékesség napján fennálló túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítéseként lehet figyelembe venni, ha a túlfizetés az ellenőrzés megkezdésekor is fennáll. A (2) bekezdés szerint adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig nem fizették meg, illetve a költségvetési támogatást igénybe vették. Az eredeti esedékesség napján fennálló túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítéseként csak akkor lehet figyelembe venni, ha a túlfizetés az ellenőrzés megkezdésének napján is fennáll.
Véleményem tehát az, hogy a túlfizetéseket bevallás hiányában is figyelembe kell venni, amennyiben már megindult az adóellenőrzés. A különböző adónemben megállapított adókülönbözet így nem lehet teljes egészében adóhiány. Véleményem szerint az adóellenőrzés során adóhiány összegét csökkenti az adónemen folyamatosan fennálló túlfizetés. Ennek megfelelően a késedelmi kamat és az adóbírság összege is csökken.
A bevallás késedelmes benyújtása vagy annak elmulasztása
Adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles jogszabályban, például az adózás rendjéről szóló törvényben előírt bevallásra. Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza.
Az adó, a költségvetési támogatás megállapítását az adózó önadózással, a kifizető és a munkáltató adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedéssel, az adóhatóság pedig bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetve utólagos adómegállapítás keretében kell hogy teljesítse. (Art. 25. § (1) )
Az önadózás azt jelenti, hogy az adót, a költségvetési támogatást az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni. A bevallásokat mindig az arra rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani. Ha valaki rossz nyomtatványt használ, azt az adóhatóság nem tudja feldolgozni, a rossz bevallás alapján teljesített befizetéseket pedig nem tudja hova felkönyvelni.
A munkáltató havonként, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig elektronikus úton bevallást tesz az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettségeket eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról – kivéve a kamatjövedelem adóról –, járulékokról.
Az egyes bevallásokat, tehát a járulékbevallásokat is a törvényekben meghatározott határidőben kell benyújtani. Az adó megfizetése, a költségvetési támogatás igénybevétele tehát az adóbevallás késedelmes teljesítését nem pótolja, a bevallás benyújtására kötelezett adózónak akkor is kell adóbevallást tennie, ha az adót megfizette.
Jogkövetkezmények
A fenti példából is látható, hogy a mulasztási bírság még az enyhébb következmények közé sorolandó. A mulasztási bírság kiszabását megelőzően felszólítást küldhet a NAV az első mulasztók részére, ha nem tettek eleget adóbevallási kötelezettségüknek.
2009. január 31-éig az adóbírság általános mértéke 50 százalék volt. 2009 és 2011 között megmaradt a ritkán alkalmazott 50 százalékos mérték, és jött a 75 százalékos, amelyet akkor alkalmaz az adóhatóság, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. 2012-től a 75 százalékos adóbírság mértékét felemelték 200 százalékra. A példabeli esetben a teljes befizetett, de be nem vallott összeg adóhiány, így az adóhatóság megállapította az összes járulék tekintetében az adóbírságot és a késedelmi pótlékot.
Büntetőjogi következmények
Az egyik legszigorúbban bűntetendő cselekmény Magyarországon a járulékcsalás, amelyet a büntető törvénykönyv társadalombiztosítási csalásnak vagy költségvetési csalásnak hív. Ha a NAV megállapítja, hogy a vizsgált időszakban az ügyvezető a munkavállalók részére kifizetéseket teljesített, amelyek után elmulasztotta bevallani a foglalkoztatót és a biztosítottat terhelő járulékokat, akkor büntetőfeljelentéssel fog élni. A járulékcsalás következménye – az elcsalt összegek nagyságától függően – két évtől nyolc évig tartó szabadságvesztés is lehet.